Azt mondom...
Avagy miért is lettünk fecskék...
|
Azért lettem Pécsi Fecske, mert szeretném, ha gyermekem egy élhetőbb, biztonságosabb városban nőne fel, ahol az emberek figyelnek egymásra, és nem a társadalmi közöny, nemtörődömség lenne a jellemző.
|
|
Bővebben...
|
|
|
Azért lettem fecske, mert remélem, hogy egy olyan kört találtam, akik velem együtt azon a véleményen vannak, hogy kultúra többet jelent mint például egy szép hangverseny, vagy színházi eloadás.
|
|
Bővebben...
|
|
|
Azért lettem Fecske, mert találtam egy olyan – kedves –
embereket tömörítő társaságot, akik hasonlóan gondolkodnak egy dologról:
Pécsről. Arról a Pécsről, amely a szülővárosom, lakóhelyem, amelyet szeretek,
amelyért tenni szeretnék, és most tenni is tudok!
|
|
Bővebben...
|
|
Azért lettem Pécsi Fecske, mert megörültem a lehetőségnek, hogy olyan emberekkel kerülhetek egy közösségbe, akik akárcsak én szerethetőbb környezetre vágynak és ezért tenni is akarnak.
|
|
Bővebben...
|
|
Miért lettem Pécsi Fecske?
Azért, mert olyan városban szeretnék élni,
- ahol felismerjük és szóvá tesszük a problémákat – de nemcsak mások hibáit vesszük észre;
|
|
Bővebben...
|
|
Miért lettem Fecske?
Először is azért, mert Tocqueville-lel vallom, hogy „mindenki elég okos, hogy saját magát irányíthassa olyan ügyekben, amelyek rá tartoznak.”
|
|
Bővebben...
|
|
|
